Retrográd a Merkúr,
Retrográd a Mars is,
A nyomás rajtunk úgy ül,
mint a zsebbe rejtett hasis.
Nem látszik, de bűzlik,
sunyiban penetrál,
Előbb-utóbb feltűnik,
hiszen mindenkit birizgál.
Boldog új év a faszom.
Ti mind akartok valamit,
de nem mind ugyanazt,
előjöttök, ott, itt, emitt,
és hozzátok a katyvaszt,
s bár sokszor úgy jöttetek,
hogy csak hoztunk és adnánk,
szótlanul ültem köztetek
és vártam, hogy lecsapjon ránk
az éhség, mert ez az, éhség és semmi más
és jött is titkos nyelven a várt…
Ne állj meg, ne nézz hátra,
meg ne lásd önmagad,
fuss, ha kell, a halál karjába...
a baj bizony belőled fakad.
Bárhogy ámítod a nőt a tükörben,
bárhogy kábítod azt a lényt belül,
semmivel sem cselekszel különben,
mint a többi. Ezt fogadd el lényegül
és tátsd a kurva szád, ha felé
egy sült…
Őszinte, teljes szívből kívánom
magamnak, hogy ezen a világon
többé ne szeressek embert, vagy
tarthassam meg a tényt örökké magamnak,
legyen plátói, tiszta érzés, élvezzem pusztán
társaságát, ne vágyjam, hogy szívvel húzzon hozzám,
mert ez mérgez mindig, hogy nem ismerek mást,
mint a mezítlen…
Harminckét éves lettem én,
írta előttem a bajszos legény
hetyke
keze.
A szándék, hogy magam meglepjem
ezen a nyálkás szürke reggelen
maradt,
maradt.
Harminckét évem elszelelt,
éltem közben vagy ötvenet,
lazán.
Az ám!
Lehettem volna boldog is,
más lelkében katarzis,
szegény…
Sírós hangon mondom:
szeressetek engem!
Az üvegről lebontom
a kupakot, így bennem
folyik már a bátorság vize:
ereimet szántja a vérem,
hatni kezd a varázsige
meggyógyulok, érzem.
Hamis arcot viselek
még a rettegés se igazi
talán mindent csak színlelek
se szerény, se kivagyi
nem vagyok,…
Börtönviselt vagyok, sőt
büntetésem javában töltöm,
hitet gyűjtök és mentális erőt,
mert a koponyám a börtön.
Nincs szigorúbb bírám e világon,
mint önnön álmodozó énem,
letapostam a saját virágom,
nem neveltem, de miért nem,
mi fáj oly régtől fogva és vakon,
hogy minden percben halnom…