Unottan nyúlt el a kanapén, ölbe véve a nemrég átvett ebédet. Igazán nem volt kedve a szokásos sorozatozáshoz. Eszébe jutott az a szerencsétlen, akivel szóba elegyedett véletlenül a randiappon. Eredetileg senkit sem tervezett jobbra pöccinteni, csak ez az ember vicceset írt és mire észbe kapott, már…

Szalad az egyszarvú, szedi nyurga lábait, lobogó sörénye oly fényes, hogy vakít, szalad, mert űzik, üldözője ő maga, még e ritka lénynek is van árnyoldala, szalad a kis egyszarvú, bokron át és hegyen át, talán addig meg sem áll, míg eléri Tündérhegy kapuját.