Sírós hangon mondom:
szeressetek engem!
Az üvegről lebontom
a kupakot, így bennem
folyik már a bátorság vize:
ereimet szántja a vérem,
hatni kezd a varázsige
meggyógyulok, érzem.
Hamis arcot viselek
még a rettegés se igazi
talán mindent csak színlelek
se szerény, se kivagyi
nem vagyok, de vagyok-e egyáltalán?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
