Harminckét éves lettem én,

írta előttem a bajszos legény

hetyke 

keze.

A szándék, hogy magam meglepjem

ezen a nyálkás szürke reggelen

maradt,

maradt.

Harminckét évem elszelelt,

éltem közben vagy ötvenet,

lazán.

Az ám!

Lehettem volna boldog is,

más lelkében katarzis,

szegény én,

én szegény.

De nem lettem, mert véletlen

baljós öntudatra ébredtem,

hú és ha.

Ez igen fura.

Az Ördög éltessen minket, Attila!