Őszinte, teljes szívből kívánom

magamnak, hogy ezen a világon

többé ne szeressek embert, vagy

tarthassam meg a tényt örökké magamnak,

legyen plátói, tiszta érzés, élvezzem pusztán

társaságát, ne vágyjam, hogy szívvel húzzon hozzám,

mert ez mérgez mindig, hogy nem ismerek mást,

mint a mezítlen ego diktálta szabadon birtoklást,

érzek, ezért magaménak akarom tudni őt,

azaz nem, mert voltaképpen elmenekülök

még a halovány gondolat elől is.

Beteg vagyok. Ez valami lelki pestis.

Elborzaszt a szürkület, amivé lettem,

mi vezetett ehhez, pontosan melyik tettem?

Melyik ajtón nem léptem be jókor?

Sorsommal most melyik isten mókol?

Biztos van és lesz ennek értelme, persze,

közmondásnak kiváló a veszett fejsze nyele.