A kövek királynője vagyok,

és a trónom egyszemélyes,

Kőfalak közt uralkodok,

a kő, tudod, nem szeszélyes.

Kőből minden alattvalóm,

távol tartom őket már,

Váram talán kőhalom,

de engem tényleg hazavár.

Fejem olykor hátrahúzza

böhöm nehéz kőkoronám,

De gondolatom könnyen úszva

halad szabad lelkem után.

Én magam nem vagyok kő,

se fém, fa, üveg vagy brokát

Ha fura is, de hús-vér nő,

aki nem hajolt be alád.

Így lettem a kövek királynője,

és nem egy ember királynéja,

rokona vagy ismerőse...

Kőcsarnokom hideg néha,

de legalább örök.

Jövök!