Börtönviselt vagyok, sőt

büntetésem javában töltöm,

hitet gyűjtök és mentális erőt,

mert a koponyám a börtön.

Nincs szigorúbb bírám e világon,

mint önnön álmodozó énem,

letapostam a saját virágom,

nem neveltem, de miért nem,

mi fáj oly régtől fogva és vakon,

hogy minden percben halnom kell?

Láthatja-e ezt valaki vajon,

bár ha látja is, kit érdekel?

Sír bennem a mérleg,

forrong a skorpió,

a bak földi méreg

mindent leszorító,

dühös vagyok,

pusztítanom kell és én vagyok kéznél

Egyik nyalja a talpam, ettől vérzek,

sajnos síkos kis nyelve számomra kés,

a másikba belezúgtam, amit nem érzek,

de erre vezet az összes következtetés.

Nem értem. Se őket, se magamat,

burjánzik tulajdonképpen mindkét kapcsolat,

mint egy valamilyen indulatú daganat.

Nem akarom leengedni a falakat.

lélek

jelen

lét

Mindnyájunk otthonába bekúszott

küszöb alatt a harminc - kezdte és húzott

még egy csinos fehér vonalat

a tükörre, hogy a fonalat

és a ritmust felvegye.

- Hallgass meg, gyere,

ne vesztegessük az időt,

van, aki már így is kidőlt,

ebben a korban nem játszmázunk,

ebben a korban már éles a határunk,

mint a fájdalom, és olyan állandó is,

jár ehhez a korhoz még egy csomó grátisz,

forró félelem az elköteleződéstől,

jeges rettegés az egyedülléttől,

hasmenés és székrekedés, a kurva kétoldalú érmek,

a szélsőségek egy emberben, egy percbe' elférnek.

Mi tehát a feladat? Fennmaradni a vízen,

meghallani, amit a sors valójában üzen

és elmarni mind-mind a jót, amit kínál,

igyál még egyet, ha van és amúgy innál,

keresd meg az istened: a testet, a port, a füstöt,

töltsd meg élvezettel a feneketlen üstöt,

szolgáld, hogy szolgáljon, mert zárulnak a körök:

ez az élet sok minden, de egy kicsit sem örök. 

De miért fékezzen, ha száguldani akar?

Mert már öregek vagyunk sebezhetetlennek?

Mert TI öregek vagytok sebezhetetlennek?

Van értelme ennek?

Száll a szó, mint szélben az avar...

Sóhajok és szemek a plafonra reppennek,

Présszerűen nehézkes bölcseletek mennek,

Ésszerűtlen minden, amit mondanak vagy tesznek.

Taposs a gázra, hajtsd a véred,

Ha az élet mosollyal kínál,

Hátradőlsz és megéled,

Mindegy, kit mit rinyál.

Ajánlom Sniffanynak és mindenkinek, akinek szüksége van rá.

Nap és árnyék cikcakkjában

sírásra lettem figyelmes,

odaléptem hamarjában:

no, mi lelte, kedves?

Kevés örömem van,

kezdett bele a néni,

reggelente magányomban

az erkélyen kávézni,

és most elvették ezt tőlem,

közvetlenül az erkély alá szarnak,

ablakot se nyitok már esős időben,

mert penetrál a szarszag,

és dühös vagyok és tehetetlen,

és félek, hogy nem marad már semmim,

az évekkel minden mást elvesztettem,

s most már ez a kevés se az enyim.

És csak zokogott, ez nem az erkélyről szólt,

ez több annál, ez maga az emberlét esszenciája,

hogy én gyakorlom az életem feletti kontrollt,

hogy én döntöm el, mi és mikor legyen zárva.

A szívem összeszorult, ahogy állt mellettem

és rákapcsolódtam fáradt, magányos lelkére,

sajnos érdemben sokat nem tehettem,

csak kakizacsit húztam reszkető kezemre,

és összeszedtem az összes szart onnan,

és mondtam, tessék felmenni az emeletre

huzatot csinálni, rögtön, azon nyomban,

és üljön ki kávézni és levegőzni az erkélyére,

ezentúl minden nap jövök majd erre

és elrámolok mindent, ami nem oda való,

csak tessék megígérni nekem örökre,

hogy nem adja fel, ha túl sok a tahó,

csak tessék szólni nekem, ha lát,

vagy a mi kutyás brigádunknak,

ha meg tudjuk oldani a baját,

tekintheti onnantól megoldottnak.

És ettől csak erősödött a sírása,

de immár boldogan és szeretettel eltelve,

és elindult szépen a lépcsőházba,

még a lift elől is köszönetet rebegve.

Nem tettem sokat. Igazán, tényleg nem,

de azt hiszem, minden érintett büszke lehet rám:

rengeteg hibával, de elég jó ember lettem,

nem hagyok senkit sírni az utcán.

"Bennem vagy."

Milyen szépnek, sőt mélyen erotikusnak ható kifejezése ez egy behatolásos szexuális együttlétnek. Fennkölt, nem olyan tudományosan, mint a koitálni például és nem olyan kínosan magasztos mégsem, mint a szeretkezni. 

Imádom, ha bennem vagy - mondod kéjtől csillogó szemekkel szíved szerelmének és ezzel oly sok érzésedet véled megfogalmazni.

Pedig ha belegondolsz, tulajdonképpen most azonosítottad a párodat faszként.

Az élet nem egy népmese,

nem olyan a vége se,

a mesében a sárkányt le kell győzni

karddal vagy csellel, de végleg megölni,

utána jön a királylány keze, vele a fele királyság,

a csúnya gonosz sárkány emlékét is elássák,

és boldogan élnek, míg bele nem halnak

- így hangzik a vége a népmesés dalnak.

Nézzük az életet: itt a gonosz sárkány

belső tüzében ég a királylány,

megölni nem lehet és nem szabad,

sárkányidomár meg kurva kevés akad,

herceg nem is jön már, csak tüskés muskátlik,

a happy end manapság igazi hiánycikk.

Királylány, neked kell dolgoznod magadon

túl a Trauma-szigeteken, túl a Könnyfolyamon,

nyugodtan élhetsz, csendben, egyedül,

míg gyarló tested örökre elszenderül.

Unottan nyúlt el a kanapén, ölbe véve a nemrég átvett ebédet. Igazán nem volt kedve a szokásos sorozatozáshoz. Eszébe jutott az a szerencsétlen, akivel szóba elegyedett véletlenül a randiappon. Eredetileg senkit sem tervezett jobbra pöccinteni, csak ez az ember vicceset írt és mire észbe kapott, már beszéltek. Nem, ez nem egy romantikus szerelmi történet első fejezete, tökéletesen hideg fejjel gondol rá azóta is, egy másik életszakaszban talán potenciális jelölt volna, de mostanában ez a fogalom nem létezik. Nem küzd obligofóbiával, nem. Él vele. Jó ez így. A haszontalan, gátló részeit lemetszegeti szépen, de egy rózsának szüksége van néhány tüskére ahhoz, hogy szép maradjon.

Ha már visszaírt 2 nap kuss után, gondosan ügyelve rá, hogy távolról se szabadkozzon a kommunikációs űr miatt, megnézte, kiknek nyerte el a tetszését egy jobbra irányuló mozdulat erejéig. 

Ez kedvelt elfoglaltsága volt, valószínűleg a tavasznak köszönhetően megbillent a zord ráció és tudat alatt kereste önnön igazsága alátámasztását. Meg hát tényleg kurva vicces mindenkiben megtalálni az összes - szerinte - vörös zászlót. 

- Mi ez a rakás hangulatjel, valami traumatikus élményed volt a verbális kommunikációval vagy mi a lófasz, istenem, ez meg két mondatot nem bír nyelvhelyességi hiba nélkül összeállítani, ez csak helyesen írni nem tud, hát te meg hogy a faszomba vagy így eltelve magaddal azzal az ostoba tekinteteddel, FUUUUU férfiaknak külön törvényben kéne tiltani ezt az elbújós majom emotikont, MIT PIRONKODSZ, ó, egy mellbimbó, milyen eredeti, haver, ez a vicc öregebb, mint mi ketten együtt és már elsőre is szar lehetett, jé, egy orwelli utalás...- egy pillanatra elnémult, ez hihetetlen, egy olvasott ember - ... nézzük csak a képeidet, barátom, nahát egész fogyasztható is vagy - állapította meg riadtan, de aztán megvilágosodott - de vajon mennyire lehet életunt és tolerálhatatlanul cinikus az, akinek a társkereső bemutatkozása a duplagondol világában üdvözli olvasóját?

És így, hogy tényleg mindenkiben megtalálta a "miért nem?"-et, megnyugodva letette a telefont és csendben megebédelt.