Egy üres hám fakó illata

és kiüresedett nagyvilág,

Ez maradt itt, Zoknika,

meg a zokogó anyukád.

Bonbonnózid, radarfüled,

csöpp mancsaid, farkincád,

az összes kedves halk neszed,

ahogy kergeted a labdát,

ahogy a fűben ugrálsz,

ahogy mosolyogsz rám,

ahogy az ajtóban vársz...

Bár visszakapnám.

Remélem, már életedben

tudtad, nekem mit jelentesz,

Kicsi babám, kisszerelmem,

egy szép nap Anya Veled lesz.

Szia Csacsi! - mosolygok Rád,

aki szaladsz elém boldogan,

Térdre hullva ölellek át 

s Te ficánkolsz majd karomban.

De buta testem nem adta fel,

bár minden más Veled távozott,

Így még sok-sok idő telhet el

míg bundácskádba túrhatok.

Meg sem érdemelt ajándék,

a legnagyobb tanítómester,

a bennem lévő jó szándék,

a legjobb szívű Ember.

Az évek során annyit adtál,

hogy azt megköszönni nem lehet,

De köszönöm, hogy kiválasztottál

és tudod: Anya nagyon szeret!

A fiam, a legjobb barátom,

gyógyír lelkem sebeinek,

Át életen, át halálon,

mindenen át szeretlek.